Fedezzük fel Verőce római múltját! Késő római kikötőerőd a Duna partján

A kikötőerőd helyét a 2. út déli, dunai oldalán egy modern építészeti eszközökkel bemutatott toronyépítmény jelzi. Ez a messziről látható fémszerkezetes torony a kikötőerőd északkeleti saroktornya fölé épült, megidézve annak tömbjét. A római kiserőd saroktornyainak a magassága azonban a megépült szerkezet magasságának megközelítőleg a duplája lehetett.
A verőcei kikötőerőd egy téglalap alaprajzú, többemeletes központi toronyból állt, amelyet magas fallal körbevett és négy saroktoronnyal erődített, zárt udvar kötött össze a Duna partjával. A kiserőd dunai oldalán, a falak és tornyok védelmében építették fel azt a fagerendákból épült mólót, ahová a folyami hadihajók kiköthettek.

A kikötőerőd – több más társával együtt (Szob, Tahitótfalu, Dunakeszi) – I. Valentinianus császár uralkodása alatt, a Kr.u. 370-es évek elején épült. A császár a Dunát teljes mértékben a római hadsereg által ellenőrzött folyammá kívánta tenni, ezért telepített erődített kikötőhelyeket a Duna bal partjára. Ezek a kiserődök a dunai átkelőket is ellenőrizték és háborús konfliktusok idején lehetővé tették a hadsereg számára a gyors és biztonságos átkelést.

A verőcei kikötőerőd régészetileg feltárt és műemlékileg helyreállított falai látványosan demonstrálják a Római Birodalom hadseregének és flottájának katonai erejét, amely lehetővé tette őrhelyek és erődített kikötők létesítését a birodalom határán kívül, a Duna bal partján.

A kikötőerődből a Szentendrei-szigetre átnézve érdemes elgyönyörködni a vidék csodás Duna-panorámájában. Ez a kép nem sokban tér el attól a látványtól, amelyet a verőcei kikötőerődben őrszolgálatot teljesítő katonák láthattak, amikor áttekintettek a Duna túlsó, birodalmi oldalára.